medvehagymás édesség, karamellizált gránátalma ágyon

Bevallom, amikor olvastam a Pécsi Borozó medvehagymás receptverseny felhívását, nyomban azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon képes volna-e működni a medvehagyma édesség részeként? Nyomoztam kicsit a Google kínálta virtuális űrben, azonban a sós próbálkozásokon túl, nem bukkantam édesség receptre. Közben még a Chili&Vanília népszerű szerzőjével, Mautner Zsófiával is váltottam levelet, hátha van ötlete. Mérsékelten ugyan, de óva intett az édes bűnbeesésétől. Egyéb sem kellett, beindulta a kísérletező kedv!
Abból indultam ki, hogy mézes mártásokhoz gyakran használok fokhagymát, a korábbi posztomban pedig már említettem, hogy a medvehagyma fokhagymás jegyeket visel. Ez volt a kiindulási alap, a többit a fantázia rendezte csatasorba...

Hozzávalók:

• 8 szelet édes tónusú sajt - Pannónia sajtot használtam (2-3 mm vastag legyen)
  
• 8 szép medvehagyma levél
• 1 marék aszalt szilva
• 3 evőkanál nád- vagy répacukor
• kis darabka vaj
• 1 evőkanál tejszín
• 1 dl fehérbor
• 1 vanília rúd
• 1 teáskanál balzsamecet
• 1 csipetnyi fahéj

Elsőként a maréknyi aszalt szilvát fehérborban néhány percig főzöm. -ez azért fontos, hogy a szilva finom, lédús legyen. A főzéskor a borhoz adom a csipetnyi fahéjat. Szigorúan 1 csipet legyen! A plasztikusság okán: a fahéj csak egészen halványan legyen jelen, semmi dominancia, simuljon észrevétlenül a harmóniába; éppen, ahogy a szél meglebbenti a függönyt nem a függöny, nem a szél. A lebbenés. - F. Á. Ha ez elkészül, akkor félre teszem a főzőlével, hogy kihűljön. Ha már langyos, akkor a sajtokat egyenként egy tányérra fektetem, belesimítom a medvehagyma levelet, úgy, hogy ne érjen túl a sajton, majd egymás mellé fektetem a levélen a szaftos szilvákat és felgöngyölöm.


A sajtokat előzőleg szobahőmérsékleten tartom, hogy ne törjenek el, amikor hengert formálok majd belőlük, a göngyölegekből egy tányérra kettő kerül.
Ekkor egy kis fazékban a nádcukrot néhány kanál fehérborral és egy darabka vajjal karamellizálom. E folyamat során a cukor metamorfózison esik át: először felhabzik, majd csillapodik és végül elkezd barnulni és a készítője hajlamossá válik a bűnbeesésére... Ekkor a vaníliarúd kikapargatott szemcséit a cukorhoz adom (egyre nehezebben őrizve önuralmam, a felcsapó illatok okán!), összekeverem, majd egy evőkanál tejszínt elegyítek bele, amitől légiesen könnyű és bársonyos lesz. A legutolsó mozzanat, a teáskanál balzsamecet hozzáadása és alapos elkeverése, amely egy újabb éteri dimenziót nyit...
Ezt követően a gránátalma gyümölcsös magvait a sajthengerek köré halmozom és az egészet meglocsolom a frissen készült mennyei karamellel. Azonnal tálalom, 4 adag lesz belőle.


A Pannónia sajt lyukacsainak köszönhetően a medvehagyma szégyenlősen ugyan, de megmutatja magát, izgalmassá téve a végkifejlet vizuális egységét. Legutóbb Patricius Furmintot (2008) fogyasztottunk hozzá, mely együttállás szerelem volt első látásra!