2010. április 13., kedd

a kezdetről - úgy általában

Egy Családi anekdota szerint, néhány éves koromban megcincáltam a nálam tizenegy évvel idősebb Nővérem szoknyaszélét és felhívtam a figyelmét arra, hogy Édesanyánk máshogy szokta elkészíteni azt az ételt, amivel most éppen foglalatoskodik, persze hamar elkergetett, nem tűrte a kritikát... Hallottam annyiszor e történetet a Családi összejöveteleken, hogy azt gondoljam: az a pillanat kijelölt valamire, fejemet a Gasztronómia keresztvize, olaja, akármije alá nyomta, hiszen meglehetősen fiatal voltam. Mégsem teszem, mert gyanítom, akkor most egészen másutt volnék a világban. A sorsok nem csak úgy elszivárognak a világegyetemben, hanem kijelölnek utakat, célokat, de A és B pontokat biztosan, melyek között talán a bejárható pálya a szabad akarat. - ezt makacsul hiszem.
Aztán, ahogy múlt az idő, a vonzalom, a fazekak, serpenyők, fűszerek, fantasztikus húsok irányába csak nem csökkent, sőt, valahogy elválaszthatatlanná vált attól, amit életnek nevezek. Persze, ebben biztosan az is benne van, hogy Barátaim jó része, hasonló vonzalmakkal él a mindennapokban, és az erősítések oda-vissza működnek.
Szeretek főzni. Minden titok ebben rejlik. És nincs titok. Csak van a serpenyőben piruló fokhagyma fantasztikus illata, és egy olyan felsorolás lehetőségének a kezdete, melyet most nem kezdek el, hiszen sosem érne véget. Meg talán a lélek, mindennek a végén, vagy a kezdetén - ezt döntse el az Olvasó maga! De minden bizonnyal ez az, a megfoghatatlan 21 gramm, amely különbséget tesz a legtöbb dolog, talán két szándék, két tál étel között is.
Gasztronómiáról lesz itt szó, meg arról az ezernyi tündér-szálról, mellyel a világba kapaszkodik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése